A kutatás kitért a mindennapi mobilitási szokásokra is. Az adatok azt mutatják, hogy a budapestiek jelentős része nem egyetlen közlekedési módhoz kötődik, hanem a mindennapokban többféle módot használ. Ez a kép nem az „autósok” és „nem autósok” szembenállását, hanem egy rugalmas, multimodalitásra épülő városi közlekedést rajzol ki.

A felmérés alapján a budapestiek 76 százaléka problémának tartja a közlekedési dugókat, és 33 százalékuk a város egyik legfontosabb problémái közé sorolja azokat (nemzetközi összehasonlításban a legnagyobb arányban). Hasonló százalékban jelenik meg a környezeti terhelés is: a válaszadók 68 százaléka szerint problémát jelent a közúti közlekedés okozta levegő- és zajszennyezés, több mint egynegyedük pedig ezt az egyik legsúlyosabb városi gondként nevezi meg. A „nem probléma” válaszok aránya mindkét esetben egy számjegyű, vagyis csak szűk kisebbség bagatellizálja a közlekedés negatív következményeit.

A kutatás külön foglalkozott azzal is, hogy a városokban egyre nagyobb és nehezebb autók megjelenése kapcsán milyen beavatkozásokat tartanának elfogadhatónak az emberek. Az adatok alapján több lehetséges intézkedés mögött is érdemi társadalmi támogatás áll, miközben a teljes elutasítás nem domináns álláspont. Ez arra utal, hogy a túlméretezett járművek kérdése a lakosság szemében valós városi biztonsági, környezeti és térhasználati kérdés.

Mindemellett a közösségi közlekedés szerepe kifejezetten erős legitimációt kapott. A válaszadók többsége határozottan támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a tömegközlekedés javítását, hatékonyabbá és vonzóbbá tételét célozzák. A kutatás szerint a közösségi közlekedés fejlesztése tehát nem megosztó ügy Budapesten, hanem széles társadalmi konszenzus övezi.

A város élhetőségének szempontjából különösen beszédesek a gyermekek közlekedésére vonatkozó válaszok. A felmérés szerint a budapesti gyermekek jelentős mértékben gyalog (30%) valamint közösségi közlekedéssel (38%) jutnak el az iskolába. Mindössze ötből egy gyermeket szállítanak iskolába autóval. Amikor pedig a szülőket arról kérdezték, mi ösztönözné őket arra, hogy gyermekeik gyakrabban járjanak gyalog, kerékpárral vagy rollerrel iskolába, a legerősebb tényezők a biztonságosabb utcák, a forgalomcsillapítás és a megfelelő infrastruktúra voltak. A válaszok szerint a gyerekbarát város elsősorban városrendezési és közterületi kérdés.

A kutatás eredményei összességében azt jelzik, hogy a közlekedés Budapesten nem pusztán technikai vagy közlekedésszervezési kérdésként jelenik meg, hanem életminőségi, városfejlesztési és társadalmi ügy. A budapestiek többsége olyan várost képzel el, ahol a közterek nem elsősorban az autósforgalom, hanem a lakosok igényei köré szerveződnek.